|
Szívem Jézusé
Úttalan utakon jártam eddig, Csak éltem balgán és nem hittem semmit. Szép szavak sokszor hangzottak felém, Azt gondoltam, hogy jó úton vagyok És talán csak csábítanak amazok.
De mikor legszebb reményem holt lett, És az élet kissé próbára tett: Máris kezdett bensőm ingadozni; A nem hívés ’talánná’ válni. Majd: összeroppant bennem minden gát S szívem, lelkem Jézusnak adtam át.
Most vidáman járom az Ő útjait, A világ baja engem nem búsít, És ha néha is elszomorodom, Csak kevésig tart, mert van Vigaszom. Ő, a Vigasz mindig itt van velem, Ha tévelygek, megfogja kezem.
|
Nyájasan szólít: Jöjj, kicsi gyermek, Ha mindenki bánt is, én szeretlek! Ah, ily szeretet, nekem bűnösnek, Aki folyton, folyton csak tévedek; Számtalanszor megcsúfolom Nevét, Méltatlanul veszem szeretetét.
… De most, amikor szent fogadalmam Leteszem eléd, Jézusom, Uram: Arra kérlek szívemből, igazán, Hogy e friggyel áldásod szálljon rám! Igazgasd lábam, szívem egyaránt, Hogy Veled lakhassam majd odaát.
Újszászi Benyó Illés 1934 Tápiósüly |
