Rákospalotai Baptista Gyülekezet

        Elsőként lássuk a könyörgő imát. A könyörgő ima a szorongattatott élethelyzet jellemzője, amikor nem a rendes kerékvágásban mennek a dolgok, vagy amikor valami, esetleg különlegesen erős, vagy egyszerűen megpróbáltatásban vagyunk, ami lehet a magunk vagy más, mások hibájából, vagy ezzel, például egy nagyobb megoldásra váró feladattal nézünk szembe. Véleményem szerint ezen fajta imán belül is megkülönböztethetünk több félét: könyörgés a szabadulásért, védelemért vagy segítségért és könyörgés kegyelemért. Az első esetben kérhetünk szabadulást a külső jól látható, az emberektől jövő támadások ellen, vagyis testi ellenségeinktől illetve szellemi támadásoktól való szabadulást is. Ilyenkor ritka esetben felmerülhet a panasz is, mint egyfajta imaforma, amikor az ellenség –főként, ha az testi- számukra teljesen érthetetlen okokból cselekszik nagy mértékű gonoszságot akár ellenünk, akár az Úr ellen. Könyöröghetünk testi és szellemi ellenségeinkkel szembeni védelemért, oltalomért. Ez inkább abban az esetben lép elő, amikor még nem történt meg tulajdonképpen a támadás, de valószínű, hogy fog történni mivel egy konfliktusos helyzet elébe nézünk. Ugyanezek az előbbiek érvényesek a segítségkérésre illetve az ezért való könyörgésre mivel ez is inkább egy adott helyzet előtt fontos, de ugyanúgy van létjogosultsága, amikor már valamiben benne vagyunk. A Zsoltárok könyvében több példát is láthatunk arra az esetre, amikor kegyelemért könyörög Istenhez a zsoltáros a maga bűnei vagy a népe bűnei miatt. Ezt általában Dávid zsoltárainál figyelhetjük meg. Ez a fajta könyörgés - ha a magunk bűnei miatt- már keveredik általában a bűnbánattal vagy – ha mások (pl.: nép) bűnei miatt – a közbenjárással is a legtöbb esetben, mivel kegyelemre az embernek a bűnei miatt van szüksége.

A könyörgésnek van egy még erősebb változata is, ez pedig a kiáltás. Ennek ugyanúgy megvannak azok a változatai, mint kiáltás a szabadulásért, védelemért – testi és szellemi ellenségeink miatt –, vagy segítségért és kegyelemért való kiáltás, de ez inkább a kimondottan nagyon nehéz helyzetekben fordul elő, amikor nagyon erős a támadás vagy valami kifejezetten nagy bűn miatt kérünk az Úrtól kegyelmet.

A könyörgést sokszor a hálaadás követi és kell is követnie, mert ezzel tudunk köszönetet kinyilvánítani a kapottakért. Hálásak lehetünk többek között azért, mert az Úr meghallgatta a könyörgésünket és megszabadított a testi, szellemi ellenségeinktől és a bűneinktől, hogy kegyelemet kaptunk, hogy segített, megvédett és mellettünk állt a szükséges helyen, időben és helyzetben, hogy szeret bennünket, hogy megteremtette a Földet és rajta bennünket. Ezen kívül még számtalan okunk lehet a hálaadásra, amit most itt nem áll módomban kifejteni, hiszen ezeket nehéz lenne sok esetben általánosítani, mivel mindenkinek vannak kifejezetten személyre szabott hála indokai is, és ha neki látnék ezeket felsorolni, akkor már csak ezekkel túllépném az esszé határait. A hálaadásról azt is megtudjuk, hogy fontos, hogy vidáman tegyük, hiszen kegyelmes, hűséges és jó az Úr. Ezen kívül a hálaadás és a dicsőítés az, amivel beléphetünk Isten jelenlétébe, és ez szintén örömre indító ok. A hálaadáshoz szorosan kapcsolódó és ahhoz hasonlító imafajták a dicsőítés, az imádás és a magasztalás.

Persze vannak különbségek közöttük, mivel a dicsőítés az nem kimondottan hála, hanem inkább azt sorolja fel, hogy milyen Isten. Például, hogy jó, hatalmas, kegyelmes stb. A dicsőítésre rengeteg felhívást találhatunk a zsoltárokban és arra is magyarázatot kapunk, hogy miért tegyük ezt. Azért kell tennünk, amiért olyan Isten amilyen, mert egyáltalán törődik velünk minden lázadásunk ellenére és annak ellenére is, hogy hozzá képest porszemnyiek vagyunk és dicsőíthetjük azért is, mert jó és ezen kívül még nagyon sok okunk és indokunk lehet és van is rá. Útmutatást kapunk arra is, hogy hogyan végezzük a dicsőítést. Néhány példa ezzel kapcsolatban: örömmel, tapssal, tánccal, énekléssel, hangos zenével stb. Aztán Istent imádhatjuk és magasztalhatjuk, ezek a dicsőítés magasabb szintjei. Mindezekről, tehát a hálaadásról, dicsőítésről, imádásról és magasztalásról megtudhatjuk a zsoltárokon keresztül, hogy kifejezetten fontosak mivel ezekről illetve ezekre való felhívásról sok-sok zsoltár íródott.

A következő fontos imafajta és forma, amire nagyon sok példát láthatunk a zsoltárokban, az a megvallás. A megvallásban azt mondhatjuk el, hogy mi az, amit Isten a számomra jelent és, hogy mi az, amit végzett bennem. Persze erre mondhatnánk azt, hogy mi szükség van rá, hiszen Isten lát és tud mindent, de erre nem is azért van szükség, mintha ez nem így volna. Ez az az ima, ami azért fontos, hogy saját magunkban jobban tudatosuljon az, hogy mi a célom, hogy mit hiszek, hogy mit és miért teszek úgy, ahogy Isten azt parancsolta nekem és, hogy ez mennyire fontos számomra és elmondhatom akár azt is, hogy miért jó nekem dicsérni az Urat. Ha arra gondolunk, hogy embertársaink és persze mi magunk is örülünk annak, ha a másik mond nekünk olyan tényeket, amit amúgy is tudunk, például azt, hogy szeret, de ezt azért jól esik hallani és meg is erősíti két ember, például apa és gyermek kapcsolatát. Ezért tehát fontos, hogy ezt, mármint a megvallást, minél többször alkalmazzuk, mert ettől megerősödünk az Istenbe vetett hitünkben és erősseben megállunk minden helyzetben. Másfelől nem árt Istennek is olyan dolgokat kimondani, amit persze amúgy is tudna, de valószínűleg neki magának is jól esik hallani ezt teremtményeitől, az emberektől.

Talán itt kell megemlítenem a bűnvalló imát, hiszen ez is egyfajta megvallás csak ez esetben azt mondjuk el az Úrnak, hogy mi az, amit elrontottunk, hogy milyen bűnöket követtünk el és, hogy ezeket belátjuk. Viszont ezzel eljutottunk a könyörgéshez, mert ezeket azért mondjuk el az Úrnak, hogy ezektől való szabadulásért és ezek, a bűnök miatt kegyelemért könyörögjünk.

Most rátérünk a közbenjáró imára. Fontos különbség itt az, az előzőekhez képest, hogy ez alkalommal nem magunkért imádkozunk és nem is Isten dicsőítése miatt elsősorban, hanem egy harmadik személyért illetve személyekért, akik lehetnek két-három ember, vagy egy csoport, vagy akár egy egész nép, akikért tesszük ezt. Alapjában véve ebben az esetben el kell tekintenünk magunktól, saját érdekeinktől és a másik ember vagy emberek gondját, problémáját kell az Úr elé vinnünk, nem a mi vagy a saját érdekünkben, hanem a másik érdekében. Tulajdonképpen ez ugyanaz, mint a könyörgés, de nem saját magunkért. Ebben az esetben is akár több fajta is lehet a másikért való könyörgésünk, vagyis a közben járásunk. Lehet a másik szabadulásáért, testi és szellemi ellenségeitől, oltalmáért, azért hogy az Úr megsegítse abban a helyzetben, amiben éppen van, ami például lehet betegség, anyagi gondok és sok egyéb más nehézség vagy megoldandó dolog, és közben járhatunk a megtéréséért is, hogy kegyelmet kaphasson. A zsoltárokban ezt a fajta imát legtöbbször egy népre, a zsidó népre alkalmazva figyelhetjük meg, ami napjainkban azt is jeleni, hogy a kereszténységért is fontos közbenjárnunk. Ez az ima sem azért fontos, mintha amúgy nem lenne Istennek hatalma ezeket megtennie, de fontos az, hogy kifejezzük a mi akaratunkat, szeretetünket és odaszánásunkat is, a másik és Isten ügye iránt.

Az áldásnál és az átoknál sok esetben nem csak Istenről és rólunk van szó, hanem másról, másokról is. Csak Isten emberei tudnak megáldani másokat, mert az tehet csak ilyet, aki kapcsolatban áll az Úrral, mivel csak is Ő adhat olyan áldást, ami látható, érezhető és valóban jó, az ember javát szolgáló. Amúgy mondhat az ember bármit, de ha nem Istentől való annak nem lesz tartalma, sem pedig ereje.

Áldást kérni azokra lehet, akik szeretik az Urat. Az áldást kérhetjük az élet bármely részére, az anyagiaktól égészen a szellemi természetű dolgokig és akár egy meghatározott elkövetkező eseményre vagy cselekedetre is. A zsoltárokban sokszor az láthatjuk, hogy a zsoltáros Isten népe számára kér áldást, akik ma elsősorban a keresztényeket jelentik, tehát a keresztényekre, mint egyfajta népre úgy általában is kérhetjük és fontos is kérni az Úr áldását. De nem csak másokat lehet megáldani, hanem saját magunkra is kérhetjük Isten áldását, ugyanúgy az életünk bármely területére.

Az áldás ellentéte az átok, ami nem csak hatását tekintve különbözik az előbbitől. Átokra nem csak Isten emberei képesek, hanem mások is. De azokban a zsoltárokban, amelyekben átok van azok mind az Istennek engedetlenek, ellene lázadok, Őt káromlók, az Úr szolgái és népe ellen támadók ellen, vagyis a gonoszak ellen vannak. Az átkok pedig lehetnek például ezek: ne legyen sikeres eltervezett támadásában, munkájában, tevékenységeiben, stb. Ha többen is vannak, akkor az is átok lehet, hogy széthúzás legyen közöttük, hogy ne tudjanak együtt maradni, hogy elbukjanak bármibe is fognának bele és ehhez hasonlóak. Átokra elsősorban azért van szükség, hogy az a másik, akire ezt kérjük, az rájöjjön és megértse, hogy az Úr az, akinek igazi hatalma van minden és mindenki fölött.

Jó és fontos az, hogy sokféle típusa létezik az imának, de sok esetben egy imán belül nem csak egy fajtát használ a zsoltáros, hanem többet is, ezért szabad és jó is így tenni nekünk is, amikor megszólítjuk az Urat. Amúgy ha belegondolunk abba, hogy amikor valakivel beszélgetünk általában nem csak egy témáról szokott szó esni, de persze az is előfordulhat, miért lenne ez másképpen az Úrral való beszélgetésünkben. A zsoltárok alapján azt láthatjuk, hogy a legtöbb imának az alapja vagy a megvallás vagy pedig a hálaadás, esetleg mindkettő. Mivel ezzel tudatosítjuk magunkban azt, hogy milyen Isten, hogy micsoda nagy hatalma van, és azt is, hogy mi az, amit már elvégezett bennem és körülöttem, szóval hogy teljes bizalommal mehetek elé tudva, hogy csak is jót tervez a számomra és azok számára, akik őt szeretik és engedelmeskednek neki. Ezek után vagy közben alkalmazza a zsoltár írója könyörgést, esetleg kiáltást, közbenjárást másokért, illetve áldást vagy akár átkot is, ezért aztán nem minden esetben lehet egy zsoltárt egyértelműen bekategorizálni, egyik vagy másik csoportba. Néhány példa azokra a zsoltárokra ahol keverednek a különböző fajtáju imák: a 9. zsoltár, ahol a hálaadás keveredik a könyörgéssel, a 26. , amiben a megvallás és könyörgés is van, vagy az 59. zsoltár, amiben megvallás, könyörgés és átok is található. De persze találunk példákat arra is, amikor csak egy fajta az ima. Ilyen a 100. zsoltár, ami teljes mértékben hálaadás és semmi más, vagy a 20. zsoltár, ami áldás, a 83. átok, továbbá megvalló zsoltár a 23., a 102. könyörgő zsoltár, de ez csak egy-két példa ezekre a tisztán egyfajta imádságokra.

Tehát az imádkozás nagyon fontos, mert így tudunk kapcsolatba lépni Istennel személyesen, közvetlen módon, mert az a kapcsolat, amiben a felek nem beszélnek, kommunikálnak egymással, az valószínűleg nem lesz hosszú, így van ez az Úrral való kapcsolatunkban is. De az is kitűnik, hogy elsősorban az imádkozás lehetősége ajándék, mert így megszólíthatjuk, akinek minden fölött hatalma van, a Seregek Urát, ami nem kis dolog és ez főként nekünk jó és nekünk van rá szükségünk. Az pedig, hogy az Igéből, azon belül is a Zsoltárok könyvéből kifejezetten sok példát, útmutatást találunk arra, hogy hogyan szólítsuk meg Istent, nagy segítség és remek hála ok, mivel ez is Isten gondoskodását mutatja.