Tabajdi Gáborné – ÉLT
(rendhagyó nekrológ)
Mindannyian nyomokat hagyunk életünk során másokban. Különösen igaz ez azokra, akiknek az élete nem csak elmúlik, de akik az életet leÉLIK. Ezt tudjuk mi is, mégis sokszor mintha elfelejtkeznénk róla. Az élet rohanása, a rengeteg feladat és felelősség elvonja tekintetünket erről a tényről, és később –sokszor igencsak megkésve– ismerjük fel, hogy valamit nagyon elrontottunk (máshogy kellett volna élnünk, cselekednünk, beszélnünk, és gondolkoznunk).
Vannak azonban olyan pillanatok, amelyek megállítanak és ismét felhívják figyelmünket Isten elhívására és arra, hogy „Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.” (Lukács 12:23). Ilyenek pl. azok a momentumok, amikor egy testvérünk eltávozik.
